- Mióta vagy a csapatban, mióta játszol?

2013 februárjában kezdtem el edzésekre járni, egyik osztálytársam győzködésére. Két szezont követően volt egy kis szünet. Most újra itt vagyok és minden erőmmel azon munkálkodom, hogy újra elkapjam az ütemet a HFL-re.


- Hogy élted meg az itt töltött időszakot, miért szeretsz a Gorillákhoz tartozni?

Számos sportot űztem előtte, így az alapok, főleg a gyorsaságom meg volt hozzá. Gondoltam én. Aztán hamar rájöttem, hogy itt még gyorsabbnak kell lennem, ami szerintem össze is jött, ezért az elkapók táborát gyarapítom. Gorillának lenni iszonyat laza dolog és ezt még tetézi, hogy a lazaság mellé profizmus is párosul. Gorillának lenni jó buli.

- Legemlékezetesebb meccsed, megmozdulásod, teljesítményed?

A Stadionban játszottunk a Raptors-szal elődöntőt az első évemben, ami éppen apukám születésnapjára esett. Tightend voltam  a formációban (60 kg-val) és a Mester észrevette, hogy nem nagyon foglalkoznak velem, ezért elküldött egy hosszú útvonalra. Bőven az endzone hátuljában voltam amikor láttam, hogy az irányítónk szorongatott helyzetből feldobja a labdát ami a semmi közepén fog landolni. Így voltak ezzel a védők is ezért nem mozdultak rá, de én úgy gondoltam rámozdulok és alácsúsztam. Sikerült elkapni, amikor álltam fel akkor láttam a játékvezető jelzésén, hogy ez a manőver 6 pontot ért. Hogy mindezt hazai pályán, elődöntőn, apukám születésnapján tudtam összehozni nagyon sokat jelentett nekem.

- A HFL-be lépés nagy dolog a csapatnál, mit vársz a szezontól akár egyénileg, akár a csapat terén?

Valóban nagy dolog, viszont már kijárt. Főemlősként a Divízió I-ben már majdnem biztos volt a döntős szereplés egy ideje. A HFL mezőny nem fogja ölbe tett kézzel nézni ahogy mi flegmán végig verünk mindenkit, és ez jól is van így. Komolyodni fogunk. Magamtól pedig gyorsulást várok és sokkal több yard-ot és sikeres elkapást.