Célunk, hogy a szezonig hátralévő két hónapban az érdeklődők, szurkolók jobban megismerjék csapatunkat és játékosainkat. Elsőként a Dunaújváros Gorillaz elnökét, Bachrathy Kornélt kérdeztük a csapatnál töltött évtizedről:

- Mióta vagy a keretben?

Az első edzésen én is ott voltam 40-50 másik sráccal együtt, azóta minden meccsen pályára tudtam lépni a Gorillaz 10 éves szereplése óta. Előbb kezdtem játszani, mint nézni az amerikai focit, eltartott egy darabig míg megértettem miről is van szó, de azóta töretlen a szerelem és nyugodtan mondhatom, hogy megfertőzte a családot is. Ma már legfőbb szurkolómmal és támogatómmal, feleségemmel Bettyvel nem az a kérdés esténként milyen filmet nézzünk, hanem hogy NFL, vagy NCAA (egyetemi) meccs legyen-e a menü.

- Milyen poszton játszol a csapatban?

Mivel korábban kosárlabdáztam először azt hittem irányító leszek, de kiderült, hogy fogalmam sincs hogyan kell eldobni a labdát és akkoriban ezt nem is tudta megtanítani senki. Így mivel elkapni elég jól tudtam és elég nagyra is nőttem, tightendként szerepeltem öt évig. Ezután viszont Grátz Vilmos megtanította hogyan is kell eldobni a labdát, így a "pályafutásom" második felét már QB-ként szerepelve töltöttem. Emellett jobbára én voltam a longsnapper, de pár szezonban punterként is szerepeltem.

- Éles váltás, melyik posztot érzed jobban a magadénak?

Mikor tightend voltam irányítani akartam, mikor irányító lettem, inkább visszaálltam volna "verekedni". Teljesen más a kettő. Sokáig tartott mire elfogadhatóan megtanultam blokkolni és mikor már élveztem a meccseket - a Gorillaz akkoriban még nem nagyon passzolt, szóval inkább voltam egy kisméretű falember, mint elkapó -, hirtelen abbamaradt a játék fizikális része. A meccseket és felkészülést onnantól sokkal több koncentrációval kellett teljesíteni, ami a mai napig szokatlan és hát nem is megy mindig igazán, néha elvisz a hév. Az egyetlen játékos vagyok, akinek nyugodtnak és türelmesnek kell lennie a pályán, figyelni az edzőjére, az ellenfélre, a csapattársaira, a felállásokra és a többi dologgal nem foglalkozni. A sűrűjében egyszerűbb volt játszani, de persze meg vannak az irányító posztnak a szépségei is, így mostanra már azt is megkedveltem.

- A csapat elnökeként hogyan ítéled meg az elmúlt évtizedet?

Szerettem az első néhány évet, mikor még "csak" edzésre jártam és meccsezni, de nem kellett foglalkoznom a klub dolgaival. Eleinte elég félelmetes volt olyan játékosokkal szembenézni edzéseken, mint Tóth-Pál Jani, Balyi Laci, Forgács Krisztián, vagy Miklós István, hogy csak néhányat említsek a Gorillaz félelmetes védőjátékosai közül, de mind hozzájárultak ahhoz, hogy csapatként és egyénileg is jobbak legyünk.

Ahogy haladt az idő, játékosok és csapatvezetők hagyták abba a sportágat különböző okok miatt, így szerepet vállaltam az ügyek intézésében, később pedig az elnöke lettem a Dunaújváros Amerikai Futball Sportegyesületnek. Nem kerülték el a hullámvölgyek a csapatot, de túléltünk mindent és közben élveztük amit csinálunk. Szerencsére mindig remek játékosaink voltak a keretben, kiváló edzőnk is van, amikor anyagilag voltunk bajban volt aki felkarolt, így a Divízió I. meghatározó csapata tudtunk lenni az utóbbi évtizedben. A folyamatos sikerek, a rengeteg győztes meccs, az 5 döntő és a 3 bajnoki cím mindenért kárpótolt. Közben pedig legalább ennyire fontos volt, hogy kiváló hangulatban teltek az évek, remek srácokat, harcostársakat, barátokat ismerhettem meg. Az pedig a hab a tortán, hogy mindkét öcsémmel játszhattam együtt, ráadásul Daninak még ma is dobálhatom a labdát.

- Nagyot lép 2017-ben a Gorillaz, a Divízió I. megnyerése után nekivág a csapat a Hungarian Football League-nek. Mit vársz a szerepléstől?

Nem volt már miért maradnunk az osztályban, a hatodik Divízió I. döntő lehetősége már aligha motiválta volna a srácokat. Szerencsére megkaptuk azt az anyagi támogatást a Dunaújvárosi Önkormányzattól és idei kiemelt szponzorunktól, a DAK Acélszerkezeti Kft-től, hogy neki tudjunk vágni a nagyobb erőpróbának és a játékosainkban is érzem az erőt, képesek leszünk helyt állni. Nagy örömmel tölt el, hogy első ízben van névadó támogatónk, DAK Acél Dunaújváros Gorillaz néven szereplünk majd az első osztályban. A kihívás fontos a sportban, nagyon várjuk az összecsapásokat a ország legjobb csapatai, játékosai ellen. A legutóbbi döntőnkön több mint 500 nézőnk volt a Stadionban, idén reméljük még többen lesznek és kialakulhat egy szurkolói bázisunk, ismertebbek lehetünk Dunaújvárosban. Ráadásul a Digi Sport élő közvetítéseiben is megmutathatjuk magunkat a szezonban (10 meccs kerül képernyőre), így izgatottan várjuk az idényt.

- Mivel lennél elégedett a 6 csapatos mezőnyben?

Szeretném ha legalább két meccset meg tudnánk nyerni az ötből, ez az elvárásom magunkkal szemben újoncként. Ez már az a határ, amikor reális lehet a rájátszásba jutás, ha elérnénk az nagy siker lenne a csapatnak.

- Milyen egyéb terveitek vannak?

Azt gondolom kritikus lesz az utánpótlás képzésünk mennyisége és minősége. Egyre komolyabb elvárásoknak kell megfelelnünk elitcsapatként, ennek egyike a kellő számú utánpótlásjátékos. Szerencsére idén már lesz lehetősége a fiataloknak és a kezdő felnőtteknek a Divízió II-ben szerepelni, a felnőtt csapatunkba is sok játékost adó Budapest Eagles második számú gárdájában. Így ők is jobban fejlődhetnek, az őszi junior bajnokságban is el kell majd indítanunk csapatunkat. Flag focisaink egyre többen vannak, Topor Imre és Takács Attila személyében megtaláltuk azokat az utánpótlás edzőket, akiket régóta kerestünk, így stabilizálódhat a helyzet ezen a téren.

Igyekszünk minél több támogatót megnyerni, a csapat, a sportág mellé állítani őket. Bízom abban, hogy meghatározó regionális csapat lehet a Gorillaz a jövőben és állandó bajnokesélyessé válhat a legjobbak között is.

- Sok sikert kívánunk a tervekhez és a szezonhoz! Végezetül van-e olyan vicces momentum a pályafutásodról, amit megosztanál olvasóinkkal?

Számtalan "legendás" történetünk van, kezdve azzal, hogy az első meccsemre nem vittem el a mezemet és egy szám nélküliben kellett játszanom. Amivel nem lett volna nagy gond, ha egy barátom nem hoz egy hatalmas molinót "Hajrá 11-es" felirattal. Mindenki a 11-est kereste, de hiába, azóta is ezt hallgatom. De hasonlóan szívesen emlékszem arra, mikor egy nyári meccs előtt az edzőnk bejött a védelem öltözőjéből a támadókhoz és a defense bemelegítőkrémektől bűzlő öltözője után azzal szembesült, hogy kókusz illatú naptejjel kenegeti magát az offense. Ezek után mondja valaki, hogy nem más mentalitás a védelemben játszani, mint a támadóknál!

Fotók: Kárpáti Gábor